A zeller kétéves növény, első évben leveleket fejleszt, magokat csak a második évben hoz. Rendszertanilag ugyanabba a csoportba tartozik, mint pl. a sárgarépa, az édeskömény, a petrezselyem vagy a kapor.
Amíg Magyarországon főként gyökérgumóját és leveleit hasznosítjuk, addig Nyugat-Európában és az USA-ban szárát kedvelik inkább. Mind hazánkban, mind külföldön kedvelik gyógynövényként is.
A ma ismert zeller a vad zellerből fejlődött ki. Eredetileg a mediterrán területekről származik, de elterjedt egész Észak-Afrikában és Dél-Európában. A vad változat egészen a Himalájáig megtalálható. A vad zellernek több levele és rövidebb szára volt, mint a ma termesztett változatnak. Különösen feltűnő ez azokban az országokban, ahol a száruk miatt termesztett fajták fordulnak elő.
A zellert már ősidők óta fogyasztják. Először gyógynövényként került be a köztudatba, később élelmiszer célú felhasználása is jelentőssé vált. Népgyógyászati felhasználásáról az első emlékek a Kr. e. 9. századból származnak, amikor is a görög Homérosz művében, az Odüsszeiában jelent meg. Az ókori görögök zellerlevéllel jutalmazták a versenyeken győztes sportolókat, fejükre a babérkoszorú mellett gyakran zellerfonat is jutott. Az ókori Római Birodalomban több helyen is említették használatát évszázadokon keresztül.
Egészen a középkorig kellett arra várni, hogy a zeller élelmiszerként is elterjedjen. A zeller csak a 18. században vált lenézett növényből elismert zöldséggé. Ekkortól ugyanis előszeretettel kezdték fogyasztani a felsőbb néprétegek is a zellert – mind szárát, mind gyökérgumóját. Az USA-ba ennél is később, csak 19. század elején jutott, majd terjedt el.
A zeller kiváló K-vitamin forrás, emellett C-vitamint is kifejezetten nagy mennyiségben tartalmaz. Szintén kedvelt magas élelmi rost, kálium, folsav, molibdén, mangán és B6-vitamin tartalma miatt. A szakirodalom emellett a kalcium, az A-, a B1- és a B2-vitamin, továbbá a magnézium, a foszfor és a vas ideális forrásának is tartja.
Néhány fontosabb értéket a lentebbi táblázatban találhatnak.
Az előzőekben már említettük, hogy a zeller szárának fogyasztása Magyarországon nem igazán ismert. Pedig érdemes kipróbálni, ma már a legtöbb szuper- és hipermarketben lehet zellerszárat vásárolni.
Fogyasztásakor érdemes valamilyen hozzá illő szószt, úgynevezett „dip”-et készíteni, mi ezek közül most kettővel ismertetjük meg Önöket.
Kéksajtos dip
Hozzávalók:
25 dkg kéksajt,
1 dl tejszín,
1 dl tej,
só és bors ízlés szerint.
A sajtot kevés tejjel apróra törjük, majd hozzáadva a maradék tejet és a tejszínt, krémes állagúra keverjük. Sóval és borssal ízesítjük.
Sajtos-diós dip
Hozzávalók:
15 dkg natúr sajtkrém vagy vajkrém,
10 dkg tejföl,
5 dkg reszelt sajt,
2 evőkanál
apróra vágott dió,
néhány csepp citromlé,
késhegynyi cukor, só és bors.
Az összetevőket alaposan elkeverjük, majd a kész szószt 2-3 órán át hűtőszekrényben tároljuk.
Dr. Thurzó Sándor Phd - Tudományos tanácsadó
Forrás: www.flavonmax.hu
Néhány ember tesz, azért hogy megtörténjen
Néhány ember figyeli, hogy megtörténjen
Más emberek csak ülnek és csodálkoznak
Mi történik?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése